I. A Monarchia területe és uralkodói

Az Osztrák-Magyar Monarchia (bal oldalon) és Erdély  címere (jobb oldalon) külön.

A Monarchia a következő mai országok területét foglalta magába: Ausztria, Magyarország, Csehország, Szlovákia, Horvátország, Szlovénia, Bosznia-Hercegovina. De hozzá tartozott a mai Románia, Lengyelország, Szerbia, Ukrajna, Olaszország egy része is.

A következő országok voltak a szomszédai: Németország, Oroszország, Románia, Szerbia, Montenegró, Olaszország, Svájc.

Ferenc József – 1848-végén lett a Habsburg Birodalom uralkodója, az 1867-es kiegyezést követően pedig a Monarchiáé. Ausztriának császára, Magyarországnak apostoli királya volt. Még életében tereket, utcákat, hídakat, különböző intézményeket neveztek el róla. Marosvásárhelyen az ő nevét viselte a  Kultúrpalota (Ferenc József Közművelődési Ház) valamint a Kultúrpalota és a Városháza közötti utca. A Városháza tanácstermének legnagyobb színes üvegablaka őt ábrázolta. Róla nevezték el a kolozsvári egyetemet, a temesvári színházat, Brassó főterét, Budapest egyik hídját (ez ma a Szabadság-híd)

Ferenc József felesége, Erzsébet királyné rendkívül népszerű volt Magyarországon. Kultusza, tisztelete halála után csak fokozódott. Sok városban volt Erzsébet liget (Marosvásárhelyen is), emléknapját az iskolákban is megünnepelték. 


IV. Károly – Ferenc József halála után, 1916-ban került a trónra, de 1918-ban elvesztette azt, mivel az Osztrák-Magyar Monarchia szétesett. Fia, a néhány éve elhunyt Habsburg Ottó a magyarság körében népszerű volt.

Habsburg Otto édesapjával, Károllyal illetve az RMDSZ egykori elnökével és az aradi Szabadság-szobor nőalakjával, Hungáriával

II. A Monarchia népei

A többnemzetiségű országban a németeken és magyarokon kívül éltek:

- szláv népek (lengyelek, ukránok, csehek, szlovákok, szlovének, horvátok, szerbek,bosnyákok) 
- románok
- olaszok
- zsidók

Nemzetiségek (nemzeti kisebbségek) az Osztrák Császárságban

Csehországban és Morvaországban a csehek voltak többségben, Galíciában az ukránok és lengyelek. Más területeken szlovének, horvátok, olaszok éltek. 

 az Osztrák-Magyar Monarchia és népei

 Magyarország (Horvátország nélkül) és népei

Nemzetiségek (nemzeti kisebbségek) Magyarországon
Horvátok: Horvátországnak – mai szóhasználattal élve – autonómiája volt. A horvát fővárosban, Zágrábban horvát parlament működött, Horvátországban a horvát hivatalos nyelv volt. A nagyrészt horvátok által lakott Dalmácia címere hiába volt viszont benne a magyar címerben, ez a terület a birodalom osztrák részéhez tartozott, ezért nem is volt része Horvátországnak.

 Az Osztrák-Magyar Monarchia címere (bal) és Dalmácia címere (jobb)
 Dalmácia (kék mezőben három koronás leopárdfej) az osztrák és magyar címerben is szerepel, valójában az Osztrák Császársághoz tartozott. 

Németek – az ország különböző területein éltek, egyes magyarországi városokban még a 19. század második felében is többségben voltak: Temesvár, Brassó, Szeben, Sopron.

 

Szlovákok – főleg Magyarország északi részén éltek (ma ezt a területet Felvidéknek nevezzük)

Szerbek – Magyarország déli részén éltek, vársokoban is jelentős arányban (Újvidék, Szabadka, Nagybecskerek, Temesvár)

Románok – Erdélyben, a Partiumban, a Bánságban éltek, de ezen területek nagyobb városaiban számuk viszonylag alacsony volt a dualista korszak végén. 1910-ben pl. a román anyanyelvűek aránya 10% alatt volt Nagyváradon, Kolozsváron, Szatmárnémetiben, Marosvásárhelyen.

A Bánság

Etnikai szempontból a legsokszínűbb vidék a Bánság volt, ahol éltek szerbek, románok, németek, magyarok, horvátok, zsidók, szlovákok. A terület a második világháború óta fokozatosan veszíti el soknemzetiségű jellegét. Keleti része ma Romániához tartozik, nyugati része pedig Szerbiához. A Bánság fontosabb városai: Temesvár, Lugos, Resicabánya, Karánsebes (ezek ma Romániához tartoznak) Nagybecskerek, Pancsova, Fehértemplom (ma Szerbiához tartoznak)

A zsidók

A dualizmus korában Magyarország lakosságának 4,5-5%-a volt zsidó, de az ország észak-keleti részén és a városokban ennél jóval jelentősebb volt az arányuk. Kolozsváron több mint tíz, Budapesten több mint húsz százalék , a kárpátaljai Munkácson (ma Ukrajnához tartozik) pedig a népesség több mint negyven százaléka volt izraelita. A zsidók többsége népszámlálások alkalmával magyar anyanyelvűnek vallotta magát. A dualista korszak számukra felemelkedést hozott. A városokban hatalmas zsinagógák épültek. Ezeknek egy részét Baumhorn Lipót tervezte (pl. Szegeden, Temesváron, Újvidéken). De tervezett zsinagógát a zsidó származású Komor és Jakab építőpáros is (Szabadka). A zsidók aránya rendkívül magas volt az orvosok, ügyvédek, bankárok, gyártulajdonosok között.

 

III. A Monarchia öröksége - épületek és köztéri szobrok

I. Épületek

A korszak középületei (városházák, vármegyeházák, iskolák, bírósági épületek, múzeumok, könyvtárak, templomok) napjainkban is használatban vannak, és sok esetben ugyanazt a célt szolgálják, mint egykor. A korszak két domináns építészeti stílusa az eklektika, valamint a 19. század végén megjelent  szecesszió volt.

	Városházák (stílus, tervezők)	Színházak, (stílus, tervezők)	Szállodák (település, tervezők, stílus)	Zsinagógák (stílus, tervezők)
	Arad (eklektikus, Lechner Ödön)	Temesvár (eklektikus, Fellner és Helmer)	Fekete Sas (Nagyvárad, Komor Marcell, Jakab Dezső, szecessziós)	Szeged (Baumhorn Lipót)
	Kecskemét (szecessziós Lechner Ödön)	Kolozsvár (eklektikus, Fellner és Helmer)	István király szálló (Nagybánya, szecessziós)	Temesvár (Baumhorn Lipót)
	Marosvásárhely (szecessziós Komor Marcell és Jakab Dezső)	Déva (szecessziós, Komor Marcell, Jakab Dezső)	New York szálló (Kolozsvár, Pákei Lajos, eklektikus)	Újvidék (szecessziós, Baumhorn Lipót)
	Szabadka (szecessziós Komor és Jakab)	Kassa (eklektikus, Fellner és Helmer)	Pannónia szálló (Szatmár, szecessziós)	Szabadka (Komor és Jakab szecessziós)

Marosvásárhelyi iskolák, melyeknek épületei a dualizmus korából származnak:

Az iskola neve a dualizmus idején (kattints rá az iskola nevére)	A tanintézmény neve napjainkban
Katolikus Leánynevelő Intézet (Zárda)	Művészeti Líceum
Katolikus Fiúgimnázium	Unirea
Felsőbb Leányiskola	Papiu
Református Kollégium	Bolyai Líceum, Refomátus Líceum
Katonai Alreáliskola	MOGYE -  (Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem)
Felső Kereskedelmi Iskola	Petru Maior Egyetem
Polgári Fiúiskola	Petru Maior Egyetem

II. Köztéri szobrok

 Azok közül, melyek az első világháború után Magyarország határain kívülre kerültek, csak néhány maradt meg, de ezek fontos szerepet töltenek be ma is a magyar közösség életében, mivel különböző ünnepségek, megemlékezések színhelyei (március 15, aradi vértanúk emléknapja, Székely Szabadság napja - március 10)

- Székely Vértanúk emlékműve - Marosvásárhely

- Szabadság-szobor – Arad

- Mátyás-szoborcsoport – Kolozsvár (itt bővebben olvashatsz róla: Adatbank) 


1919-ben elpusztított szobrok Marosvásárhelyen

Az első világháború (1914-1918) után Magyarország keleti  része (Erdély, Bánság, Partium) Romániához került. A román hatalom a dualizmus idején emelt köztéri szobrok nagy részét eltávolította. 




Marosvásárhelyen a következő szobrokat, emlékműveket rombolták le:

Bem József szobra (Széchenyi tér, vagyis a Főtér)
Kossuth Lajos szobra (Széchenyi tér)
Petőfi emlékmű (Széchenyi tér) 
II. Rákóczi Ferenc szobra (Kossuth utca és Arany János utca találkozása)